a világról és otthonunkról

Milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk a tájak?
Milyen érzelmeket a tájakról készült fotók?

Hogyan lehet egy élményt, egy érzést pillanattá változtatni úgy, hogy azt a befogadó ne pillanatként élje meg, hanem önmagában hozzáadva időt, teret, kultúrát, embereket, állatokat, növényeket, életeket. Egy pillanatkép, ami kitágítja a lehetőségeket. A jó fotó pont annyit ad, hogy még mi is tudjunk hozzáadni. Az origón olvasható, hogy a Lonely Planet a legszebb tájképet kereste, és a befutók lesznek majd láthatók a kiadó Twitter-oldalán, háttérképként.  A pályázatra több mint 300 képet küldtek be két hét alatt. A legszebbeket megnézhetjük itt.

Hat tájkép – hat élmény. Tájfotók, melyeket érdemes környezetpszichológiai, és művészetpszichológiai szemmel is megtekintenünk.

Karácsony előtt, vagy egy-egy szívszorító tévériport kapcsán mindig vannak, akik összegyűjtik a  már fölösleges tárgyaikat, és felajánlják azoknak, akik rászorulnak. Ilyenkor előkerülnek jó állapotú bútorok, ruhadarabok, könyvek, játékok, takarók, még működőképes, csak nem használt műszaki cikkek is.

Ha szeretnénk adni, azt máskor is megtehetjük. Például: rendrakásnál kiszortírozott, még használható holminkat elajándékozhatjuk, felajánlhatjuk másoknak…


Sosem hittem, hogy az ősz a szomorúságot, az elmúlást jelentené. Mielőtt pihenni térnek a fák, bokrok, előtte még megmutatják varázslatos színeiket. Olyan aranyakat, barnákat, bordókat, sárgákat, melyeket máskor nem látni. A száraz levelek kattognak, zizegnek, az esőtől pedig csilingelnek, susognak. Az elmúlás mindig csendben történik, visszavonulással, halkan, észrevétlenül. Az ősz nem csendesedik. Az ősz élénk, és tele van hangokkal. Ilyenkor mi is gyűjtögetünk, mint a kis állatok. De mi nem az éléskamrát, a lelkünket töltjük fel.

elképzelt otthonAki otthont (nem lakást, otthont!) keres magának, annak előbb azt tanácsolom, fejben tervezzen és álmodjon! Olyan pillanatot keressen, amikor zavartalanul lehet gondolataival, egy ellazult állapotban. Nem görcsösen, nem sietősen… Lehet, hogy már évekkel ezelőtt megálmodtuk egyszer, lehet, hogy folyóiratban láttunk már hasonlót… Valahol, a fejünkben létezik egy kép arról a térről, ahol élni szeretnénk. Nem alaprajz, nem négyzetméterek, hanem pillanatok, vakuképek, elképzelt élmények… Ez talán nagyon furcsának tűnik, de higgyük el, előbb gondolatban kell otthont tervezni. Aztán persze meg kell találni a legmegfelelőbbet. Ott van valahol az óriási kínálatban…



Alábbi cikk szerint a devizahitelesek közül sokan nem ismerik a segítő lehetőségeket. Várnak, intézményes megoldásokban bíznak, otthonukat pedig nem szívesen cserélnék kisebbre vagy albérletre...


http://lakasfokusz.postr.hu/tulelesre-jatszanak-a-devizahitelesek

Várnak,

mert hiszik, hogy olyan sokan vannak, nem kerülhetnek mindannyian utcára. Egyfajta védettséget jelenthet számukra az a tény, hogy problémájuk közös probléma. Várnak, mert sok a bizonytalanság. Várnak, mert kiszámíthatatlan, hogy amit lépnek, azt jól lépik-e meg. Ők már egyszer döntöttek, mikor devizahitelt választottak, és döntésükkel nehéz helyzetbe kerültek. És ők, ott, nem csak ingatlanról és hitelkonstrukcióról döntöttek, hanem otthonról, családról, jövőről. És nem jött be. És most inkább várnak, mert lehetőségeik, ha lehet, még szűkebbek. Sokan vannak, akik sokfelé tartoznak: munkahely felé, rokonok felé. Igyekeztek pénzzé tenni, amit lehet. A kezdeti pánik után talán most lelassult minden…

Bíznak.

Bíznak az államban, a bankintézetekben, felsőbb hatalmakban. Ott fent, tőlük igen-igen messze majd segítenek. Ők nagyok és erősek. Megígérték, hogy senkit sem hagynak pácban. 

Várnak, és bíznak, mert otthonukról van szó. OTTHONUKRÓL. Arról a helyről, mely a biztonságot kellene, hogy jelentse. A hely, ahová azért mennek haza, hogy pihenjenek. Ahová érzelmek, élmények kötik őket és családtagjaikat. Ahová gyermekek születettek, ahová fácskát ültettek. Aminek annyira örültek, hiszen minden olyan jól el volt tervezve: konyha, gyerekszoba, udvar, garázs… Ezek a tervek örömteli tervek voltak, ilyenkor szárnyal az elme… 

Adósságkezelő eszközök között tájékozódni már egészen más…

Laky J. Eszter

feed-image rss

Weboldalunk cookie-kat használ.

Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. Információ

Rendben

Mik azok a cookiek?

A süti (eredeti nevén “cookie”) egy olyan kis adatcsomag, amit az internetes szolgáltatások a böngészőben tárolnak el. Ez rengeteg webes szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen technológia, amit 1995 óta minden jelentősebb böngésző támogat.

Miért jók nekem?

Számtalan internetes szolgáltatás használata múlik a sütiken. Ennek segítségével tud például bejelentkezni vagy éppen személyre szabott tartalmat elérni a neten.

Copyright © 2012 - 2019
Tuti Szoba. Minden jog fenntartva.

Kapcsolat ÁSZF Adatvédelem