Sosem hittem, hogy az ősz a szomorúságot, az elmúlást jelentené. Mielőtt pihenni térnek a fák, bokrok, előtte még megmutatják varázslatos színeiket. Olyan aranyakat, barnákat, bordókat, sárgákat, melyeket máskor nem látni. A száraz levelek kattognak, zizegnek, az esőtől pedig csilingelnek, susognak. Az elmúlás mindig csendben történik, visszavonulással, halkan, észrevétlenül. Az ősz nem csendesedik. Az ősz élénk, és tele van hangokkal. Ilyenkor mi is gyűjtögetünk, mint a kis állatok. De mi nem az éléskamrát, a lelkünket töltjük fel.
Legyünk minél többet a szabadban, és a természetet is engedjük be otthonunkba! Nem baj, ha esik az eső, menjünk el egy rövid sétára! Ha indulunk gyermekünkkel sétálni, ne bosszankodjunk az eső miatt, hanem húzzunk esőkabátot, és mutassuk meg a fényeket, a csillogást, a pocsolyákban tükröződő faleveleket! Keressük meg a legfényesebben ragyogó levelet! Csodálkozzunk rá a gyenge faágacskán végigfutó esőcseppre, mielőtt útja végén picit megáll, majd elengedi eddigi kapaszkodóját, hogy lecsöppenjen a földre! Hiszen minden él és ragyog! Nézzük a magasban egymásba érő lombkoronák színektől foltos világát! Szinte minden másodpercben mást fog mutatni! Ha sötétedés után indulunk, álljunk meg egy picit a lámpaoszlop fénye alatt, és figyeljük meg, miként válaszolnak fényre fénnyel a növények! Gyűjtsünk makkokat, diókat, gesztenyéket! Tegyük egy fonott kosárba az asztal közepére, legyen dísze otthonuknak! Húzzuk el a függönyöket, és a meleg szobából is nézzük a fákat, a leveleket, az eget, a madarakat.
Igaz, hogy minden él? Igaz, hogy az ősz tele van energiával? Vegyünk belőle magunkhoz annyit, amennyire 
szükségünk van!
„És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.”
(Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra –Részlet)
Laky J. Eszter
