Alábbi cikk szerint a devizahitelesek közül sokan nem ismerik a segítő lehetőségeket. Várnak, intézményes megoldásokban bíznak, otthonukat pedig nem szívesen cserélnék kisebbre vagy albérletre...
http://lakasfokusz.postr.hu/tulelesre-jatszanak-a-devizahitelesek
Várnak,
mert hiszik, hogy olyan sokan vannak, nem kerülhetnek mindannyian utcára. Egyfajta védettséget jelenthet számukra az a tény, hogy problémájuk közös probléma. Várnak, mert sok a bizonytalanság. Várnak, mert kiszámíthatatlan, hogy amit lépnek, azt jól lépik-e meg. Ők már egyszer döntöttek, mikor devizahitelt választottak, és döntésükkel nehéz helyzetbe kerültek. És ők, ott, nem csak ingatlanról és hitelkonstrukcióról döntöttek, hanem otthonról, családról, jövőről. És nem jött be. És most inkább várnak, mert lehetőségeik, ha lehet, még szűkebbek. Sokan vannak, akik sokfelé tartoznak: munkahely felé, rokonok felé. Igyekeztek pénzzé tenni, amit lehet. A kezdeti pánik után talán most lelassult minden…
Bíznak.
Bíznak az államban, a bankintézetekben, felsőbb hatalmakban. Ott fent, tőlük igen-igen messze majd segítenek. Ők nagyok és erősek. Megígérték, hogy senkit sem hagynak pácban.
Várnak, és bíznak, mert otthonukról van szó. OTTHONUKRÓL. Arról a helyről, mely a biztonságot kellene, hogy jelentse. A hely, ahová azért mennek haza, hogy pihenjenek. Ahová érzelmek, élmények kötik őket és családtagjaikat. Ahová gyermekek születettek, ahová fácskát ültettek. Aminek annyira örültek, hiszen minden olyan jól el volt tervezve: konyha, gyerekszoba, udvar, garázs… Ezek a tervek örömteli tervek voltak, ilyenkor szárnyal az elme…
Adósságkezelő eszközök között tájékozódni már egészen más…
Laky J. Eszter
