A cégek a reklámokon keresztül a lehető legtöbb csatornán szeretnének bennünket arra ösztönözni, hogy termékeiket megvásároljuk. Kellemes vagy épp divatos zenével, megfelelően társított szöveggel, motiváló vagy épp lelkiismeretfordulást-keltő szlogenekkel, érzelmeinkre ható színekkel. Egyre gyakrabban találkozhatunk azzal a reklámpszichológiai fogással is, hogy a kényelem érzetét társítják a legkülönfélébb árucikkekhez. Mire alapoznak?
Pontosan arra az igényre, ami a legtöbb embernek nem adatik meg: a teljes kényelem, megfelelően, szépen kialakított otthon, ahol mindegy mit eszünk, zacskós terméket, vagy bélflórát segítő joghurtot, de jól vagyunk. Velünk, televíziót néző emberekkel próbálják elhitetni az érzést, hogy ha ilyet veszünk, azon túl, hogy maga a termék kielégíti gyomrunk igényeit, még a kényelem lehetőségét is megadja. Kényelmesen elhelyezkedünk, és már harapjuk (vagy éppen kanalazzuk) is.
Ezekben a reklámokban minden mindennel harmonizál, minden a kényelmet szolgálja. Világos, tágas, barátságos, otthonos. Azt érezhetjük: mi is szeretnék ilyet, mi is szeretnék így lehuppanni egy finomsággal, és elmajszolni, míg a gyerekeink a szomszéd gyerekekkel kergetőznek, vagy szófogadóan segítenek a terítésben. Mindenki mosolyog, mindenki nyugodt, kiegyensúlyozott. Mindenki jól érzi magát, mely köszönhető a terméknek, amit kezében tart, és természetesen annak a környezetnek, mely körülveszi.
Én mindenkinek kényelmes, életmódhoz igazodó otthont kívánok, ahol nem tévézni lesz kedvük, hanem főzni, gyermekeikkel kergetőzni, párjukkal beszélgetni, vagy épp lehuppanni egy csokit enni.
Laky J. Eszter
