Boldog, dolgos otthonlét

Boldogság otthon

Elkényelmesedett életet élünk, a napi kötelező munkánkon kívül szinte semmiért nem kell megdolgoznunk. Pillanatok alatt kész a zacskós vacsora, a tiszta edény és a tiszta ruha. Ha valami elromlik, lecseréljük, kicseréljük, újat választunk. Ha szórakozni szeretnénk, bekapcsolunk valami kütyüt, ami tájékoztat, lejátszik, elmesél. Bár a körülöttünk lévő világ azt a látszatot kelti, hogy minden egyszerű, és szinte magától is működőképes, kapcsolatainkra ez nem igaz. A jól működő, biztonságos, stabil pár- és szülő-gyermek kapcsolatért meg kell dolgoznunk. Minden nap.

„Ahhoz, hogy az emberek csoporttá kovácsolódjanak, kétféle energia szükséges: egyrészt étel, meleg, fizikai gondoskodás és pénz formájában kifejezett anyagi energia, másrészt az egymás céljai iránti érdeklődésben kifejeződő pszichés energia.” (Csíkszentmihályi)

A régi világ szigorúbb erkölcsi, közösségi, vallási szabályai védték a házasságokat, megkövetelték a házastársaktól, hogy együtt maradjanak, a gyermekekbe is belenevelődött a szülők tisztelete. Ma már nincsenek erős korlátok és elvárások, ebből (is) következik, hogy nem automatikus a „mindhalálig házasság” és a szülő megkérdőjelezhetetlen tisztelete, elfogadása. Kapcsolatainkban nem szabad elkényelmesednünk, mert azt vehetjük észre, hogy már nem leszünk elég érdekesek, elfogynak közös örömeink, céljaink, amik előrevinnének bennünket. A kiüresedett kapcsolat egyre halványabbá, légiesebbé válik, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy nincs. És ami nincs, arra nehéz hatni, azt nehéz megtartani, újra összehozni. A jó kapcsolat folyamatos, mindig ad a másiknak, megvan a kölcsönös bizalom, biztonság, érdeklődés. Ha ma nem figyelünk gyermekünkre, amikor szeretné megmutatni rajzát, és nem hallgatjuk végig óvodai beszámolóját, öt év múlva, tíz év múlva fogóval sem fogjuk tudni belőle kihúzni, hogy mi volt az iskolában, vagy a haverokkal. Párkapcsolatunkkal, házasságunkkal is ez történhet, ha évekig nincsen megfelelő kommunikáció, valós, közös élet és együttlét.

A munka után kapcsolataink tudják leghatékonyabban befolyásolni életünk minőségét. Egy kis többletfigyelem, a megoldásra való összpontosítás, a tudatos kapcsolatépítés és –ápolás jó érzéssel tölt el bennünket, és a velünk együtt élőket is. Próbáljuk ki, hogy nem sietünk, hogy örülünk a pillanatnak, mindegy, hogy éppen mivel telik az idő. Legyenek apró, mindennapi közös szokásaink, egy-egy kedvesség, gesztus, ami összetart bennünket, és amitől mi mi leszünk! Igyekezzünk otthoni életünket teljességében megélni! „Úgy gondolom, végtelenül szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen pompásan érezzük magunkat egymás társaságában. Együttlétünk nem más, mint egy véget nem érő, a beszélgetésünk köré fonódó kaland.” (Robertson Davies)

A stresszt kiváltó helyzeteknek van egy külső tényezője és egy belső, utóbbi tulajdonképpen szubjektív, saját értékelésünkön múlik. A legtöbb kellemetlen helyzet elkerülhető, ha sikerül kézben tartanunk, és irányítanunk. Ha pszichés energiát fektetünk abba, hogy kapcsolataink harmonikusabbak legyenek, kicsit rendet teszünk kapkodós életünkben, akkor a leghétköznapibb dolgaink is örömtelibbé válhatnak. Keressünk, és találjunk örömöt kapcsolatainkban!

Laky J. Eszter