Otthonunk kincse

Otthonunk kincse, de talán azt sem túlzás állítani, hogy életünk kincse a nyugalom. James Allen szerint a nyugalom „az élet virága, a lélek gyümölcse”, és „minél nyugodtabbá válik egy ember, annál nagyobb a sikere, a befolyása, az ereje a jóra”. Sajnos, sok esetben pont azokkal vagyunk ingerültek, akiket szeretünk, mert velük vagyunk legtöbbet. Pedig a nyugodt, szelíd ember egész környezetét megszelídítheti.


Mindenki képes arra - temperamentumtól függetlenül -, hogy „nyugodtabbá” váljon, ha erre elhatározza magát. Az önuralom, a türelemre törekvés sokszorosan megtérülő „befektetés”. A nyugodt, békés, kellemes otthonhoz nyugodt, kiegyensúlyozott személyek, és a személyek között nyugodt, higgadt kapcsolatokra van szükség. Szeretjük mérgelődésünk okát kívülre helyezni, pedig a saját világunkat mi magunk teremtjük meg. Szendi Gábort idézve az „érzelem igazi evolúciósan kialakult célja mindig a cselekvésre, megoldásra serkentés”, tehát a felesleges, cél nélküli háborgás, a kesergés terméketlen érzelmi állapotok.

A világ olyan, amilyennek értelmezzük - otthonunkban is. Azokat ismerjük a legjobban, akikkel együtt élünk, így hamar kiderül, mi az, amiért érdemes szólnunk, és mi az, amivel a másikat bántjuk. Társunk rossz szokása talán csak a mi szemünkben rossz szokás, az ő részéről feledékenység (mert számára nem fontos, vagy előtte senki nem szólt érte). A mások megértése, az ok-okozati összefüggések megfigyelése nélkül nem lehet harmóniában élni. Az akadékoskodással csak vitát szítunk, nem viszi előbbre sem az aktuális problémánkat, sem a közös életünket.

Megfigyeltétek már, milyen jó érzés a nyugodt emberek társaságában lenni? Mintha valami láthatatlan csodaszert szórnának a külvilágra, amitől a többi ember is nyugodtabbá válik. Az embernek nincs kedve ilyenkor morogni, elégedetlenkedni, mert akkor megszűnne a varázs. A nyugodt ember örül a napnak és az esőnek is, feltalálja magát, amíg a buszra kell várakozni, és nem szól a fogkrémes tubusért, hanem kiigazítja. „A nyugodt ember, mivel már megtanulta hogyan kormányozza önmagát, tudja, hogyan alkalmazkodjon másokhoz. És ők pedig tisztelik lelki erejét.” (James Allen)

Vannak gondolkodási hibák, melyek az otthonlétünket is megkeseríthetik.

Aki hajlamos a katasztrófikus gondolkodásra, mindent felnagyít, az „óriási rendetlenséget” is, amit pillanatok alatt el lehet tüntetni.

Az abszolutizáló gondolkodás az önmagukkal szemben elégedetlen emberekre jellemző: ilyennek „kellene” lennem, ezt így „kellene” csinálnom. (Nem érzik magukat elég jó szülőnek, házastársnak, folyamatos nyugtalanságban élnek.)

Sajnos, sokszor elhangzik az otthoni környezetben a „Te ilyen/olyan (lusta, rendetlen, megbízhatatlan) vagy”, azaz a személy hibáztatása, ahelyett, hogy megfogalmaznánk, a tettekben milyen változást szeretnénk (szeretném, ha segítenél elpakolni).

Természetesen az sem jó, ha alulreagálunk dolgokat, vagy ha szükséges, nem állunk a sarkunkra, mert akkor a kapcsolatainkban mi leszünk a gyenge láncszemek.

Próbáljuk ki, hogy néhány napig nem figyelmeztetünk, nevelünk, vitázunk, hanem törekszünk arra, hogy szelídebb, csendesebb legyen az otthoni hangulat! (Csak mi gondoljuk, hogy amikor szólunk valamiért, akkor tulajdonképpen „jót akarunk”; vagy az „én nem vagyok olyan, aki szó nélkül hagyja” bennünket emel fel! Ez a hozzáállás gyengít bennünket is, és kapcsolatainkat is.)

A nyugodt, harmonikus otthon nemcsak a felnőttek vágya, hanem a gyermekeké is. A gyermekek nyugodt fejlődéséhez és boldog otthonlétéhez kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolatra van szükség. Ha nem kell „azért dolgozniuk”, hogy szeressék őket, és figyeljenek rájuk, hanem állandó, megbízható szeretetet és támogatást kapnak, akkor az ő dolguk csak az lesz, hogy örömüket leljék a világban. Az otthonuk, ez a pici hely fogja számukra megnyitni azt a sok-sok csodát, amit a külvilág rejt. El fognak indulni felfedező útjukra, mert tudják, hogy bármikor megfordulhatnak, visszatérhetnek, töltődhetnek.

„Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. (...) És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni.”   (Müller Péter)

Laky J. Eszter

Kapcsolódó cikk:
Otthonunk a distressz ellen

Képek forrása

Weboldalunk cookie-kat használ.

Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. Információ

Rendben

Mik azok a cookiek?

A süti (eredeti nevén “cookie”) egy olyan kis adatcsomag, amit az internetes szolgáltatások a böngészőben tárolnak el. Ez rengeteg webes szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen technológia, amit 1995 óta minden jelentősebb böngésző támogat.

Miért jók nekem?

Számtalan internetes szolgáltatás használata múlik a sütiken. Ennek segítségével tud például bejelentkezni vagy éppen személyre szabott tartalmat elérni a neten.

Copyright © 2012 - 2015
Tuti Szoba. Minden jog fenntartva.

Kapcsolat ÁSZF Adatvédelem