Otthonlétünk hangulatát legtöbbször kommunikációnk határozza meg. Együttléteinkre, a közös programjainkra, de az egészen hétköznapi cselekvéseinkre is befolyással van az, hogy milyen kommunikációs lehetőségeket használunk (nem csak a beszédet soroljuk ide!). A kommunikáció kapcsolatteremtés, de nemcsak az éppen aktuális szituációban, hanem életünk tartós és fontos kapcsolatainak is nélkülözhetetlen eszköze.
"Függünk a szavaktól, amiket mondunk és amilyen tónusban használjuk őket. Szavakkal kihozhatjuk magunkat a sodrunkból, feszültté és idegessé válhatunk. Szavakkal pozitív reakciókat is elérhetünk. Beszéljünk nyugodtan, hogy nyugodttá váljunk." (Norman Vincent Peale)
Megfigyelhetjük otthoni kommunikációnkat az alábbi szempontok szerint:
• A beszédtől (mondunk, közlünk valamit) külön kell választanunk a beszélgetést (tartalmas, aktív, kölcsönös társalgás, élménybeszámolók, történésekről való mesélés, elmélkedés, megbeszélések). Amíg van mondanivalónk egymásnak, amíg szívesen osztjuk meg élményeinket a velünk együtt élőkkel, amíg valódi odafigyeléssel hallgatjuk társunkat, családtagunkat, addig él a kapcsolat, élő az otthon.
• A beszédhez tartozó metakommunikációs jelzések is árulkodnak arról, mennyire érzékenyen reagálunk mások közléseire. Szemünkkel, testünkkel is figyeljünk! Ne hagyjuk, hogy a fáradtság, a saját gondolatainkba mélyülés az érdektelenség felé tereljék a kapcsolatot. Érintsünk, öleljünk, simogassunk, mosolyogjunk!
• Viselkedésünk, viszonyulásunk szintén kommunikációnk meghatározó elemei. Odaülünk? Megvárjuk? Megtesszük? Segítjük? Millió olyan apró tényezője van viselkedésünknek, aminek szavak nélkül is kommunikációs értéke van. Néhány példa: Írjunk egy kedves üzenetet az íróasztalra! Öblítsük el a konyhapulton maradt poharakat! Vigyünk egy szelet csokit a dolgozatra készülő gyermekünknek!
• Még térhasználatunkkal is szoktunk kommunikálni. Mit jelentenek a becsukott ajtók? Mikor zárjuk be magunk mögött? Mikor vagyunk mi kizárva? Jó példája ennek az, ahogyan kamaszodó gyermekeink kezdik átvenni a kapcsolat irányítását azzal, hogy akár órákra is bezárkóznak, és még a zenét is felhangosítják, nehogy meghallják, amit kérünk.
-
-
-
-
-
-
View the embedded image gallery online at:
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/327-otthoni-kommunikacionk#sigProGalleriaecdeb5619b
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/327-otthoni-kommunikacionk#sigProGalleriaecdeb5619b
Akikkel együtt élünk, azok ismernek bennünket a legjobban. Minden rezdülésünket ismerik már. Tudják, melyik hangsúlyunk a szomorú, melyikben van düh, miért emeltük fel a hangunkat, vagy miért "bújunk el", és miért nem csatlakozunk a társaságukhoz. De a legjobban mi ismerjük magunkat. Mi tudjuk, hogyan kerülhetjük el a vitát, és hogyan változtathatjuk pozitívvá az otthon töltött időt. A kommunikáció kétágú, és bármelyik oldalon átfordítható, lezárható vagy megnyitható. Legyünk azon, hogy pozitívan hangolódunk rá családtagjainkra, odafigyelünk, mosolygunk, kedveskedünk. Akkor ezt fogjuk visszakapni.
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
Nevetni, lazítani, töltődni
Önkifejezés - otthonunkkal
Képek forrása:
