Sokan vannak, akik lakásuk berendezésénél konvenciókhoz ragaszkodnak. A „jól bevált” elrendezést használják, és akkor sem változtatnak, ha mégsem válik be. Talán érzik, hogy problémáiknak, kényelmetlen helyzetüknek és konfliktusaiknak a nem megfelelően használt tér is lehet oka, de nem szánják rá magukat, hogy kicsit elgondolkodjanak, és megoldást keressenek. Pedig minden változtatható: helyiségeink, tárgyaink, az elrendezés, még szokásaink, életmódunk is. Legyen célunk egy pozitív, hozzánk igazodó otthon!
A kapott, „kész”, nem számunkra kialakított elrendezésben nem tudunk kibontakozni, szabadon élni. Gátolva, vagy feszélyezve érezzük magunkat bizonyos cselekvésekben, így az otthonlét nem lesz pihentető. A tér bizonyos pontjai túlterheltek lesznek, míg más területek kihasználatlanok. Ez a zavar, céltalanság megjelenik majd mindennapi tevékenységeinkben, és a velünk együtt élőkkel való érintkezésekben is.
„Adott szociofozikai környezeti kontextus tehát akár anélkül is befolyásolhatja az egyén működését, hogy sajátosságai tudatosulnának. Erre vezethető vissza, hogy sok esetben már önmagában a környezet elrendezésének a tudatosítása is megváltoztathatja a működést, de a tudatosítás mindenképpen alapja lehet egy szakszerű és hatékony beavatkozásnak.” (Dúll Andrea, 2001)
Összhang nélküli otthon kialakulhat nagy és kis alapterületű, jó és rossz elosztású lakásban is, mert a tudatosság, és a cél határozza meg a környezet és személy kapcsolatát, nem a négyzetméterek és az eredetileg beépített falak. „Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni,…” (Polcz Alaine, 1996). Ehhez viszont arra van szükség, hogy érezzük magunkban az erőt a változtatáshoz, és merjünk eltérni a konvencióktól. Ne helyiségekben gondolkodjunk, hanem fogalmazzuk meg egyéni és közös elvárásainkat, céljainkat! Ha ez összeállt, utána jöhet a tér kreatív „letapogatása”, a próbák végiggondolása, a hibák kiküszöbölése, a célok térben való elhelyezése, környezetbe való átültetése.
A legalaposabban megtervezett lakás sem marad örökre érintetlen. Ahogyan mi változunk, úgy érezzük szükségét a környezetünkön való változtatásnak is. Szakadásnak hívjuk, ha az életünkben történt változásoknak nem felel meg a berendezés, azaz nem követi életformánkat otthonunk kialakítása. A skízis az életforma és a berendezés közti természetellenes állapot (a rend lényegének megbomlása, ilyenkor nem ésszerűen, jól szolgálja a berendezés a személyt). Az is előfordulhat, hogy környezetünkben előbb jelentkezik a változás, minthogy tudatosulna bennünk életformánk változása.
-
-
-
-
-
-
-
View the embedded image gallery online at:
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/291-eletmod-valtozasok#sigProGalleria96d4e5f826
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/291-eletmod-valtozasok#sigProGalleria96d4e5f826
A fenti felsorolás jól mutatja, hogy mindig van valamilyen kapcsolat életterünk és saját életmódunk között, de ez olykor torz, hibás. Bútoraink, tárgyaink nem fognak nekünk jelezni, ha nem megfelelően működik otthonunk. Nekünk kell odafigyelni, tudatosan élni, és a változásokra felkészülni. „Az egészséges, kiegyensúlyozott ember a bútorokat életrendjének megfelelően válogatja össze és helyezi el a lakásban. Életformája változtatásával, ha ez szükséges, a bútorait is cseréli vagy átcsoportosítja.” (Polcz Alaine, 1996)
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
Képek forrása
