Tuti Szoba

Nemrég a kis második emeleti lakásból sikerült egy szép, polgári családi házba költöznünk, így végre volt elegendő terünk ahhoz, hogy a nagyszülői házból hozzánk került antik szekrénynek, asztalnak is helyet találjunk. A régi bútorok iránti szenvedélyemben férjem is társam, így együtt figyelgetjük a különböző hirdetéseket, hogy hátha ráakadunk egy-egy kincsre, amit érdemes megmenteni, felújítani. A minap megakadt a szemem egy szép, formás kanapén, néhány percig nézegettem, majd a kárpit élénkebb színe miatt végül ellapoztam a hirdetésről. De a kanapé a fejemből csaknem akart eltűnni.

Az első saját otthon általában még nem tükrözi a saját ízlésünket: vagy a szülői otthon hatása érződik rajta, vagy valamiféle próbálkozás, hogy attól elszakadjunk. Hosszabb idő szükséges ahhoz, hogy a személyiségünknek megfelelő, életmódunkhoz illő otthont megépítsük, hogy kellő magabiztossággal válasszunk magunknak színeket, tárgyakat. A „szerintem jó lesz” és a „nekem nagyon tetszik” között óriási a különbség, és sok-sok tényező alakíthatja a végső döntést, de az otthonunk az életterünk, érdemes arra törekednünk, hogy a lehető legelégedettebbek legyünk vele. Ha tetszik nekünk az, ami körülvesz bennünket, akkor az kihat a mindennapi élményeinkre is.

A mai világban annyit és annyiszor kell alkalmazkodnunk, hogy sokszor nem is merjük bevállalni azokat a dolgokat, amire egyébként vágynánk. Tele vagyunk gátlással, megfelelni akarással, de akkor hol maradunk mi? A frizuraválasztásunk, öltözködésünk, otthonunk kialakítása lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük, kik vagyunk, mit szeretünk, mi tetszik nekünk, hogyan érezzük jól magunkat.

Az otthonteremtés, a lakberendezés szakmám is, mégis sok időbe telt, mire kialakult bennem egy határozott elképzelés arról az otthonról, ami a legjobban tükrözi személyiségemet. Mai választásaimnak része a gyermekkoromból hozott ízlésvilág és értékrend; saját tapasztalataim és érdeklődésem; a családommal felépített hétköznapok, és terveink a jövőre nézve. Tetszik a régi és az új is; szeretem a rendet és a rendszert, de csak úgy, ha belefér a kényelem is; élvezem a melegség, biztonság élményét, amikor színt választok, de szükségem van arra is, hogy legyen, ami feldob.

A kanapét megvettük, és bár még nincs a helyén, mert egy kis felújításra szorul, mégis borzasztóan elégedett vagyok. Ez a kanapé nemcsak egy ülőalkalmatosság, egy bútor, hanem egy tárgy, amit én választottam, ami kicsit olyan, mint én, ami mostantól az én világomat erősíti.   

Laky J. Eszter