A lakberendezéssel foglalkozó szakemberek sok-sok ötlettel, tanáccsal látnak el bennünket, hogy kis alapterületű lakásunkból miként tudunk optikailag nagyobbat varázsolni, ez azonban nem mindig elegendő a boldogságunkhoz. Nem akarok senkit lebeszélni a fehérbe öltöztetett lakásról, az üveg asztalról és tükrökről, a kompakt megoldásokról, csak előbb gondoljuk végig, melyik lehetőség lesz valóban célravezető. Nehogy a végén az otthonosság vesszék el…
A tér nem egyforma hatással van ránk. A „kicsi lakás” kifejezés nagyon szubjektív, hiszen kultúránk, emlékeink, élményeink, szokásaink mind-mind befolyásolják térélményeinket. Ami nekünk óriási lakásnak tűnik, az talán másnak teljesen megszokott, átlagos. A kisméretű lakást akkor érezzük kicsinek, ha volt lehetőségünk megtapasztalni nagyobbat, illetve ha a napi tevékenységeinkkel nem férünk el megfelelően. Elsősorban nem a lakás mérete az, ami zavaró lehet, hanem a szorító, nyomasztó érzés, amit megélünk az adott térben. Ilyen érzéseink lehetnek átlagos, vagy nagyobb lakásban is, ha a tárgyak, a színek nincsenek harmóniában, sőt, még akkor is érezhetjük a diszharmóniát, ha a velünk együtt élőkkel való kapcsolataink okoznak feszültséget. A zsúfoltság, a „nem kapok levegőt” érzés hosszútávon biztosan nem tesz jót közérzetünknek, érdemes megkeresni az okokat.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/229-kicsi-lakasok-kicsit-maskent#sigProGalleria695537fdde
Bármilyen furcsán is hangzik, vannak, akik kicsike otthonukat érzik igazán otthonosnak. Örülnek, ha minden kézre esik, és kifejezetten szeretik a kuckós kialakítást, ami esetleg másnak már a „zsúfolt” kategóriába tartozik. Egyedül élő embereknél gyakori, hogy a tárgyak lesznek a társak. Megpakolt könyvespolcok, kedves emléktárgyak, bögregyűjtemény és botanikus kertre emlékeztető szobanövény bemutató kaphat helyet ezekben az otthonokban. A tárgyak, növények (állatok és az állattartáshoz szükséges eszközök) megtöltik a teret, és a magányos mindennapokat. Az ő életterükben „nem fontos” a praktikusság, mert nem kell alkalmazkodni más igényeihez.
Ha úgy érezzük, szűkösen férünk el, és saját terünkben nem tudunk felszabadultan, lazán, kényelmesen élni, akkor valóban szükséges a változtatás. Mielőtt belefogunk az „ötletek kis lakásba” fotósorozatokból kiválasztani a legtökéletesebbet, fogalmazzuk meg az alábbi kérdésekre a válaszokat:
• Miért szeretnénk változtatni? Milyen tevékenységben érezzük magunkat gátolva?
• Milyen lehetőség, funkció hiányzik az otthonunkból?
• Mi hiányzik ahhoz, hogy kényelmesebb/jobb legyen?
• Hol és hogyan tudnánk változtatni?
• Jobb lesz, ha változtatunk? Megoldódik a problémánk? (Nem lesz esetleg hátránya is a változtatásnak?)
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/229-kicsi-lakasok-kicsit-maskent#sigProGalleria80559f5733
Lehet, hogy csak egy alapos szanálásra, és rendrakásra van szükségünk, esetleg új színekre, bútorok átrendezésére, de az is előfordulhat, hogy a helyiségek teljes átépítését meg kell oldanunk ahhoz, hogy boldogabbak legyünk. A tudatosság, a józanság, az önismeret nagyon fontos, mert annál nincsen kiábrándítóbb, mint amikor rájövünk, hogy a „tágasabb” lakásunk kényelmetlenebb lett. Ne legyen az átalakítás után személytelen, üres az otthonunk, és ne menjen az idegeinkre a galériáról való lemászkálás, vagy a folytonos bútortologatás, összepakolás és elcsomagolás. Kedves, kényelmes, meghitt otthont kívánok mindenkinek – kicsi és nagy lakásban egyaránt.
Laky J. Eszter
Képek forrása:
http://www.homedit.com/category/apartments
