Otthonunkat mindig magunkhoz képest határozzuk meg, mindenkinek vannak saját otthon-élményei. Ezek lehetnek cselekvéshez kötöttek (ahol pihenni szoktam), személyhez kötődőek (ahol a szüleimmel/családommal élek), lehet, hogy emlékekhez fűződnek (ahol felnőttem, ahol gyermek voltam), de minden esetben részesei vagyunk mi magunk, érzelmeink, személyünk. És ahogyan mi változunk, úgy otthonunk sem lesz állandó, még akkor sem, ha az adott helyet nem hagyjuk el.
Bonyolult emberi kapcsolatok vesznek bennünket körül, és észre sem vesszük, hogy fizikai környezetünk is előhívhat belőlünk érdekes érzelmeket, gondolatokat. Emlékszem, édesapámmal, amikor a szülőháza felé sétáltunk, mindig szakított egy levelet annak a fának az ágáról, ami kihajlott a kerítés fölött. Morzsolta, szorongatta, míg teljesen szét nem aprózódott nagy tenyerében. Valamit vitt magával, de valami ottmaradt. Mindannyiunkkal így van ez. Otthonunktól sok-sok emléket, élményt kapunk, ezeknek személyiségünk, Énünk formálódásában óriási szerepe van. Amikor továbblépünk, és életünket egy új helyen kezdjük meg (és folytatjuk is, természetesen), akkor tulajdonképpen csak egy átszerveződés történik. Egy szeletke belőlünk megmarad a számunkra fontos helyszíneken, eme helyek pedig örök kötődési koordináták maradnak életünkben. Az iskolák, kollégiumok falán oklevelek, tablók őrzik a régi diákok emlékét, nincs ez másként azokkal a lakásokkal, házakkal sem, ahol valamikor napjainkat töltöttük. Csak épp tablót nem hagyunk magunk után.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/gondolatok/257-hol-az-otthonunk#sigProGalleria1c27257240
Amit nekünk jelentett a szülői ház, most gyermekeinknek jelenti ugyanazt. Új otthonunk saját épített otthonunk, gyermekeink számára pedig a biztonságot jelentő fészek. Most ők gyűjtik az élményeket, a kedves pillanatokat, ők is formálódnak. Legyen számukra felhőtlen, békés, derűs a családi otthon!
Otthonunk, és pozitív otthon-élményeink energiát is jelentenek, segítséget, bátorító ölelést a mindennapokban. Lehet, hogy hajdani otthonunk már nem úgy fest, mint amikor boldogan ott éltünk, és talán már nincs is velünk mindenki, akit szeretünk, de ha igazi otthonunk van, ezek a kedves és fontos dolgok mégis mindig velünk vannak. Most is, ott is, ahol épp vagyunk.
„Ahol szeretünk, ott az otthonunk - az otthon, melyet lábunk elhagyhat, de szívünk sohasem.”
Oliver Wendell Holmes
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
Képek forrása
