Életünkben van egy olyan időszak, amikor ha valaki otthonunkról kérdez, zavarba jövünk, és visszakérdezünk: melyik otthonunk? A szülőkről való leválás, és a tőlük való elköltözés ideje egyre későbbi időpontra tolódik, azaz, már jócskán felnőtt korban kezdjük el önálló otthonunk kialakítását. Ennek okaira most nem térnék ki, csak arra a folyamatra, ami ilyenkor lezajlik bennünk és körülöttünk.
Adott egy otthon, tele élményekkel, emlékekkel, melyhez (talán nem túlzás: örökre) köt a szívünk, de valahogy mégis egyre szűkebbnek érezzük, és szeretnénk új helyen, új tervekkel és elképzelésekkel másikat felépíteni. Előbbi érzelmeinkből áll, másik alapanyagokból készül: bútorokat, tárgyakat, színeket választunk bele. Az új otthonhoz fűződő kezdeti érzelmeink még korántsem „kötnek bennünket” oda. Izgatottság, öröm, lelkesedés ez, nem kötődés, és nem szeretet. Így hát nem csoda, ha elsőként az „otthon” szóra még nem ez a hely fog beugrani. Ide térünk haza, saját ízlésünkre és életmódunkhoz igazodva alakul, de élményeink egyelőre még csak a készülődés - körüli élmények. Ezek is fontosak, de az igazi otthon-élmények a kész otthonban eltöltött közös órák, napok, hónapok és évek. Az ünnepek, a programok, a családi események nem költöznek be velünk azonnal. Ezek apránként érkeznek, és közben segítségükkel új otthonunk átveszi előző otthonunk szerepét.
Az új otthonunk legyen önálló, független. Akkor is, ha a szülők közel élnek, esetleg a szomszédban. Addig nem lesz új otthonunk, amíg az előző szabályai, rendszere szerint éljük a hétköznapjainkat. Saját élet, saját szabályok, saját rendszer szükséges az új otthonhoz, főleg, ha nem egyedül kezdjük benne új életünket, hanem társsal, illetve családdal.
Varázsütéssel nem lehet otthont teremteni. Talán évek is eltelhetnek, míg az utcára bekanyarodva már úgy érezzük, ”de jó itt, ez a tér hozzám tartozik, szeretem”.
Vannak, akik többször is átélik ezeket az érzéseket, hiszen több jelentős újrakezdésük van (költözés). Továbblépni nem lehet, ha nem tudunk az előző otthonunktól elbúcsúzni, a változásokra pedig megfelelően felkészülni. Türelemmel, pozitív élményekkel kell mindkettőt megtennünk.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/252-otthonbol-otthonba#sigProGalleria98b2851d6c
„Otthont építesz... gyűjtesz rá, megveszed az építőanyagokat, mestereket keresel, terveztetsz, tervezel, szervezel, és végül felépül. Életed legnagyobb vállalkozása. Amire annyit készültél, amiről annyit álmodoztál. És mégsem otthont építettél. Csak házat. Mert az otthont nem a házban találod meg. Nem a falak között, nem a tető alatt. Valahol egészen másutt. A Másik lelkében. Ő lesz házadban az igazi otthon.”
(Csitáry-Hock Tamás)
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
