Fehér Klára: Mi, szemüvegesek című regényéből idéznék, aztán majd írom szépen azt is, miért…
„Ahhoz, hogy leérjen az utcára, le kellett menni kilenc emeletet és még egy fél emeletet is, és akkor kiléphetett a kapun. A kapu fölött volt egy tábla: GRÍZ UTCA 8/b/C/17. A 17 azt jelentette, hogy tizenhetedik lépcsőház. Mert ez a magas ház egy lakótelepen állt sok más házzal együtt, és ezek a házak úgy hasonlítottak egymásra, mint egy kosár óriási tojás, persze téglatest alakú tojás. És a számozások összevissza voltak, a 81-es után jött a 64-es, a 64-es után a 218, és hozzáragasztva mindenféle betűk és újabb számok... A postások összekeverték a leveleket, a mentők bekiabáltak az ablakokon, hogy nem tetszenek tudni, merre van a beteg? A kis elsősök csak úgy találtak haza, hogy az anyukák színes törülközőket meg felfújható állatokat akasztottak az erkélyekre. Volt elefántos erkély meg zsiráfos erkély. Sőt volt olyan erkély is, ahol jól megnagyítva a családi fényképek díszlettek. És az utcanevek is olyan mulatságosak voltak, volt Gríz utca meg Sóska utca meg Fánk utca is. Lehet, hogy volt Tökfőzelék utca és Pirított máj utca is, de arra Évi még sosem járt.”
Sosem laktam panelban, de Székesfehérváron nőttem fel, ahol a belvárost körbeveszik a panel-lakótelepek. Sok barátom, ismerősöm, osztálytársam lakott ott, így nem egyszer megnézhettem, milyen „liftes házban” lakni (gyermekként így hívtam, függetlenül attól, volt-e liftje vagy sem). Mindig hasonló élményem volt, mint ahogyan az a fenti regényrészletben van szemléltetve. Nehezen tájékozódtam, félelmetesnek tűnt a sok egyforma, szürke betontömb köröskörül, amerre elláttam. Tetszett, hogy magasak, tetszett a liftezés, de az egyformaságuk nagyon ijesztően hatott. Akkor még a többségének nem volt külső színe sem, csak később kezdtek megépülni az újak, a színesebbek, majd a régiek újraszigetelésével még tarkábbak lettek a lakótelepek. Az egyforma, monoton lakóházak nem csak a tájékozódást nehezítik, az otthonunkhoz fűződő viszonyunkat is meghatározzák. Minden környezetnek van pszichológiai hatása, a lakótelepeknek is.
Sok esetben talán nem is a panellal van a baj (sokan egész életüket ott élik le, és szeretik), hanem az „ugyanolyanban éléssel”. Nem szeretünk ugyanolyan ruhában lenni, mint más, ugyanolyan autóba ülni, mint a szomszéd, és ugyanolyan lakásban lakni, mint több millió ember. Ez nem különcködés, ez egészséges testi-lelki kívánalmunk: szeretnénk kiemelkedni a SOKból. Így a panelhoz való viszonyunk is más, ha látunk egy pofásabbat, szebbet, színesebbet, mint amilyen a többi. Graffitik helyett színes, mintás falak, különlegesebb erkély-megoldás, színes lépcsőházi falak, és saját igényeknek átalakított lakásbelső. Az ingatlanpiaci értékük is nagyobb azoknak a lakásoknak, amelyek téri elrendezése elüt a szokvány panel-elosztástól. Ahol azt érezzük, hogy sikerült a hibákat kiküszöbölni, az unalmasságát a lakberendezéssel megszüntetni, máris vonzóbbnak tűnik. A tizedik emeleti lakás is lehet vonzó, ha előnyét minden helyiségben kidomborítjuk (a látkép hangsúlyozása, pl.: a nappali megnyitása az erkély felé, szép balkonnövényekkel, terasz-élménnyel, ami a külvilág felé meghosszabbítja a teret. Itt nincs jelentősége a függönyözésnek, mert úgysem látnak be az utcáról, inkább élvezzük a panorámát minden ablakból!), lehet, hogy valaki egyből beleszeret, ha látja benne a lehetőséget!
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/128-panel-lakotelep-szuntessuk-meg-az-egyhangusagat#sigProGalleria2d1f7ba3a3
Ha lakást szeretnénk venni, nem feltétlenül kell kizárni a panelt, de érdemes olyat választani, ami nem monoton, ami kiemelkedik, amit mi magunk is ki tudunk emelni – saját tervezésünkkel. Meglévő panellakásunkban is érdemes felszámolni az egyhangú, unalmas térelosztást, és újraálmodni – igényeinknek, életmódunknak, személyiségünknek megfelelően. Nem vagyunk olyanok, mint a többi ugyanolyan lakásban lakó… Mutassuk is meg!
Laky J. Eszter
Kapcsolódó cikkek:
Képek forrása:
