Neked van az otthonodban saját szigeted? Olyan helyre gondolok, ami helyet ad kincseidnek, kedves dolgaidnak, és ahol a legjobban dobog benned az „enyém” érzés. Amit akkor keresel fel, amikor a kellemes magányt kívánod magad köré…
Ha egyedül élünk, akkor is biztosan van olyan terület lakásunkban, amit különlegesebbnek, kedvesebbnek érzünk, ami ebben a zajos és nyüzsgő világban a simogató, jóleső csendet jelenti számunkra.
Ha többen osztozunk otthonunkon, akkor még fontosabb, hogy kijelöljünk egy kis szigetet magunknak, ahová elvonulhatunk. Az is előfordulhat, hogy nem is tudatosul bennünk, de már létezik otthonunkban egy ilyen hely. Ez nem menekülés, vagy a többi személy kirekesztése, hanem egy nagyon is szükséges én-terület. Talán az itt végzett tevékenységtől válik jelentőssé, vagy tárgyai teszik különlegessé, ezt csak mi tudhatjuk, illetve érezhetjük.
Nem biztos, hogy egy egész helyiségre van szükségünk. Ha a jóleső kikapcsolódás számunkra az, hogy szobanövényeinket ápolgatjuk, akkor ez a terület válik a saját szigetünkké. Csak egy-két négyzetméter, mégis csodás élményeket adhat. A főzés, az olvasás is olyan tevékenységek, amelyek hasonlóképpen külön kis világot teremthetnek számunkra. De nem csak a tevékenységek, foglalatosságok jelölhetnek ki otthonunkban szigetet. Az is lehet, hogy éppen fordítva történik a dolog: a szívünknek kedves tárgyak (vagy helyszínek) elhatárolnak egy területet, majd „bevisszük” ide tevékenységeinket. A családi ereklyék, megörökölt bútorok közé álmodjuk meg dolgozószobánkat, vagy a csendes, parkra néző erkélyünk válik olvasókuckónkká.
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/otthon-pszichologia/282-sajat-sziget#sigProGalleria5b94e481ec
Ha jól működik otthonunk, akkor egész területe egy biztonságos sziget, ahol nyugalom, harmónia köszönt bennünket, ahányszor csak belépünk az ajtón. Szelíden húz bennünket befelé egy láthatatlan erő, és körbevesz szeretettel, cirógatással. Az Otthon-szigeten belül minden lakónak lehet saját szigete: békében, egymás mellett, a mások területeit tiszteletben tartva, és nem egymásnak hátat fordítva. Ha hívnak bennünket, menjünk látogatóba, ha viszont észrevesszük, hogy társunk, családtagunk ritkán bújik elő, kérdezzük meg, mi bántja, ültessük be saját csónakunkba, és nyissuk meg számára a világot!
