Nem hétköznapi történetből szemezgettem, de mondanivalója mégis végtelenül egyszerű és szimpatikus. Nem a milliárdossá válás lépéseit osztom meg most abból, amit Lukács Ernőről olvastam (felhasznált cikkek a lap alján), hanem azt a példás, szervezett, tudatos és nagyon boldog életet szeretném bemutatni, amit ők képviselnek.
Aki rendszeresen olvas, az tudja, gyakran hangsúlyozom, milyen fontos egy család életében a rendszer, a letisztult, de mégis rugalmas szerepek, a tudatosan felépített és nyugodt mindennapok, a közeli és távolabbi célok megfogalmazása, a velünk együtt élők tiszteletben tartása, a közös élmények az otthonon belül. Nem könnyű, tenni kell érte, de mindenképpen megéri: harmonikus, konfliktus- és stresszmentes életet kapunk cserébe.
Lukács Ernő és felesége húsz gyermeket neveltek, megértésben, szeretetben, panaszkodás nélkül. Félve írom, hogy jómagam is nagycsaládban nőttem fel, hiszen a mi ötfős családunk azonnal picinyke közösségé válik, ha magunk elé képzeljük a húsz gyermeket és szüleiket, de tudom, tapasztalatból, hogy minden egyes családtagnak a jólléte szükséges ahhoz, hogy az egész család együtt is megfelelően működjön. Ez egy folyamatosan bővülő családban azt jelenti, hogy a családi rendszer a stabilitás, biztonság megtartása mellett újra ás újra át kell hogy rendeződjön. A Lukács családnak sikerült, haladtak előre, tették a dolgukat: „ezt az életet mi vállaltuk, panasznak nem volt ott helye!” „De még egymásnak sem szoktunk panaszkodni.” „Csúnyán beszélni, duzzogni, veszekedni nem lehetett. Nem engedtük, hogy árulkodjanak egymásra, össze kellett tartaniuk.”
A családi léthez hozzátartozott a gazdálkodás, mindenkinek volt feladata, az egyéni célok mellett fontos volt a közös cél. Ezt szenvedéllyel, örömmel végezték, a fiúgyermekek ma is ott dolgoznak apjuk mellett. A gyermekek azonban nemcsak a birtok tennivalóit, az állatokkal kapcsolatos ismereteket szívták magukba, hanem azt a mintát is, amit láttak édesanyjuktól és édesapjuktól. A házaspár, amit lehet, ma is maga végez el. Igaz, már háztartási gépek is segítik a házimunkát, de az asszony sok éven keresztül kézzel mosta a pelenkákat, és kútból merítették a fürdetéshez a vizet. A könyvelést, a gyermekek ellátását, a háztartást is ők vezetik, sem bébiszitterük, sem bejárónőjük nem volt soha. A szülőknek a munka mellett mindig volt idő a tanulásra, játékra is. Céljaikat otthonuk is támogatja. A közös együttléteknek a hatalmas ebédlő ad helyet, itt játszhatnak az unokák is. Juci néni nagyon szereti a növényeket, ezeket az előtérben gyűjtögeti, és rendezgeti. A felnőtt gyermekeiknek „meg kell engedni,(…) hogy önálló életet éljenek”, ők már saját otthonukban élik saját életüket.
Néhány gondolat Lukácséktól:
„A mi világunk nem változik, ugyanúgy szántjuk a földet. Egyedül, ami talán jelentős, hogy van mobiltelefon és internet, de sokszor gondolok rá, hogy bár ezek hasznos dolgok, az emberek életén mégsem sokat segítenek. Az én sikerem egyik titka az, hogy ha valamit kitaláltam, azt azon nyomban véghez is vittem. Ha éjjel jutott eszembe valami, hajnalban már el is kezdtem a kivitelezést. Persze hoztam rossz döntéseket is, de mindig volt annyi önkritikám, hogy nem szépítettem, bevallottam a tévedéseimet. Ha nagy baj ért is minket, megbeszéltük, hogy a rossz után majd jön a jó, és továbbmentünk. Keseregni nincs értelme, úgy nem működnek a dolgok. Nekem például elég, ha ránézek a feleségemre, és máris jó kedvem van.”
„Mióta a feleségemmel együtt élünk, egyetlen pillanatig sem voltam boldogtalan.”
„A tolerancia a legfontosabb. És az, hogy az embernek a felesége meg a gyerekei kell, hogy legyen a világon a legfontosabb. Nem a szomszéd, nem a kutya, nem más, hanem a felesége elsősorban meg a gyerekei. És ugye ezt éreztetni is kell,…”
http://www.tutiszoba.hu/terszemle/eletmod/311-otthon-es-eletmod-nagycsaladdal-birtokon-kastelyban#sigProGalleriaafe2394a19
„…az biztos, hogy a nőnek ott kell állnia a férje mellett, és segítenie, mert anélkül nem megy.”
A boldogsághoz, a szeretetben eltöltött házasévekhez és a boldoguláshoz nem feltétlenül kell vidékre költöznünk, és gazdálkodnunk. Lukácsék történetéből mégis sokat tanulhatunk. Tanulhatunk összetartást, kitartást, elfogadást, szenvedélyt, hitet. Ezek minden otthonnak építőelemei, bárhol is kezdjük el felépíteni.
