gyerekszoba - veszélyekSok-sok aggodalommal, féltéssel jár a gyermeknevelés, de vannak olyan izgalmak, melyek talán tőlünk, szülőktől kissé túlzók, talán feleslegesek is. Kisgyermekes családokban már a gyerekszoba (és az egész otthon) kialakításakor felmerülnek a lehetséges veszélyforrások, baleseti lehetőségek, amelyeket szeretnénk elkerülni, kivédeni. Vagyonokat költünk el biztonsági zárakra, vakdugóra, él- és sarokvédőkre, melyek egy részét indokolt beszerezni, míg a másik feléről majd néhány hónap elteltével megállapíthatjuk: kár volt megvásárolni. Az egészséges aggódás, a figyelem nagyon fontos, de a túlóvás semmiképpen sem tesz jót a gyermek személyiségének. Találjuk meg az arany középutat! Lássunk néhány jó tanácsot!

 


1. A gyermekek tapasztalva tanulnak meg sok mindent, mi pedig jelenlétünkkel tudjuk segíteni őket ebben. Amíg még nem tudnak beszélni, addig is figyelnek, és értik, hogy mit mondunk. A környezetüket épp felfedezni akaró kúszó-mászó kisbabák testükkel tanulnak: mozgás közben, érzékszerveiket használva.

  • Beszéljünk hozzájuk, mondjuk nekik a tárgyak tulajdonságait, a történéseket: „Ez kemény.” „Eldőlt a baba.” „Elgurult a labda.”
  • A veszélyekre is felhívhatjuk a figyelmüket: „Vigyázz, ne bújj be oda, mert beütöd a fejedet!” „Nem szabad rálépni, mert kicsúszik alólad!”
  • Ne ijesztgessük gyermekeinket, hanem mindig magyarázzuk el, indokoljuk meg, hogy mit miért nem szabad (konnektor, elektromos készülékek stb.)! Nincsenek csodagyerekek, akik mindent elsőre megértenek, de figyelem és magyarázat segítségével mindent meg fognak tanulni.


2. Annak, hogy nőnek, és ügyesednek, nem csak mi örülünk, hanem gyermekeink is. Egy-egy mozdulatsort többször is megismételnek, mert boldogsággal tölti el őket, hogy képesek rá. Nem bennünket akarnak bosszantani, amikor húszadszorra vesszük le őket a székről, ők pedig újból felmásznak, hanem örömet okoz nekik a cselekvés. Érzik, hogy minél többet gyakorolnak, annál ügyesebbek. Igen, van, hogy nem sikerül, van, hogy eldőlnek, elesnek, de abból is tanulnak.


3. A kisgyermekek számára óriásira tágul a világ azzal, hogy megtanulnak felállni, lépegetni, járni és még futni, lépcsőzni is. Hirtelen annyi minden lesz, amit eddig nem értek el, most pedig könnyedén egyedül meg tudják közelíteni! Mászókára lépkednek, labda után futnak, hintáznak – és ezekkel a tevékenységekkel tovább fejlődik mozgásuk, egyensúlyérzékük. Ha hagyjuk. Ha azonban a mászókát nagyon félelmetes dolognak állítjuk be mi, szülők, (amiről leesni lehet, nem pedig ügyesen megmászni) akkor előbb-utóbb olyan gátlás alakul ki bennük, ami miatt később minden akadály előtt megtorpannak (nekem ez magas, én nem merem).


4. Mutassuk meg, hogyan kell, lépésről lépésre! Ne azt mondjuk gyermekeinknek, hogy ezt nem tudod, ehhez pici vagy, ez veszélyes, hanem engedjük őket próbálkozni: mindig picit többet, mindig picit bátrabban, közben pedig biztassuk, dicsérjük őket sokszor! A „lépésről lépésre” módszer egyébként minden tanulási folyamatot végigkísérhet, és a gyermekek érezni fogják, hogy a fokozatossággal (biztonságban) célhoz érnek.


5. Aki egy helyzetbe „beleszületik”, az bele is szokik. Ahol csigalépcsőn kell naponta többször felmenni a gyerekszobába, ott a kisgyermekek egy idő után már egyre biztosabban és gyorsabban teszik meg ezt az utat, sőt, egy idő után le-föl fognak futni rajta, míg a hozzájuk érkező vendég gyerekek óvatosan, a korlátba kapaszkodva, lábukat figyelve másszák meg ugyanazt az emeletet. Akiknek otthon emeletes ágyuk van, azok a táborban is a fölső ágyat fogják választani. Saját példám is van: Kislányom 5 éves volt, amikor galériát készíttettünk a szobájába. Kezdetben, csak velünk merészkedett fel. Kistestvére már úgy született meg, hogy a galéria a szoba része volt, sosem félt felmenni.


6. Van, hogy a gyermek az óvodában, játszótéren olyan élményt szerez, ami miatt bátortalanabbá, félősebbé válik (kicsúfolták, versenyben lehagyták, meglökték stb.), ilyen esetekben viszont ne erőltessük otthon sem, ha nem szeretne valamit megtenni.


7. A gyermekek nem egyformák. Vannak mozgékonyabb, kíváncsibb gyerekek, míg mások nyugodtabbak. Az életkori sajátosságokat is figyelembe kell venni, hiszen vannak aktívabb, és „csendesebb” korszakok.
Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Édesanyám azt szokta mondani, inkább a gyermekünk sírjon (mert nem engedünk valamit), mint mi, szülők (mert történik velük valami), és azt hiszem, bölcs mondás. Gyermekeink a legdrágább kincseink, ami nekik fáj, az nekünk még jobban. Vigyázzunk rájuk, de úgy, hogy az egészséges testi-lelki fejlődésüket is vegyük figyelembe! Legyenek kiegyensúlyozott, vidám, érdeklődő gyerekek!

 

Laky J. Eszter

Képek forrása

Kapcsolódó cikkeink:

Kalandszoba
Örökmozgóra tervezve

Weboldalunk cookie-kat használ.

Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. Információ

Rendben

Mik azok a cookiek?

A süti (eredeti nevén “cookie”) egy olyan kis adatcsomag, amit az internetes szolgáltatások a böngészőben tárolnak el. Ez rengeteg webes szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen technológia, amit 1995 óta minden jelentősebb böngésző támogat.

Miért jók nekem?

Számtalan internetes szolgáltatás használata múlik a sütiken. Ennek segítségével tud például bejelentkezni vagy éppen személyre szabott tartalmat elérni a neten.

Copyright © 2012 - 2015
Tuti Szoba. Minden jog fenntartva.

Kapcsolat ÁSZF Adatvédelem