Minél többször és több helyen fordulnak meg gyermekeink, annál inkább feltűnnek majd nekik azok az otthoni szokások, amelyeket mások másként csinálnak. Saját otthoni életüket össze fogják hasonlítani az unokatesónál, a barátoknál, a szomszédnál, egyik és másik mamánál tapasztaltakkal, és előbb-utóbb szóba is hozzák majd: "Anyu, képzeld, a Zsuzsiéknál...", "A mami úgy szokta...", stb. Hogyan reagáljunk ezekre az észrevételekre? Néhány gondolat, ami segíthet:
Régre nyúlik vissza a Mosdósi Szanatórium és a Vadvirág Alapítvány kapcsolata, az elmúlt hetek történései pedig ismét az igazi barátságról és persze a gyerekekről szóltak.
Gyermekeink jólléte a mi kezünkben van, születésüktől fogva azon igyekszünk, hogy biztonságos, derűs világot teremtsünk köréjük. Kedvüket keressük otthon, az óvodában és az iskolában, és mi magunk is akkor tudunk megnyugodni, ha kiegyensúlyozottnak és mosolygósnak látjuk őket. Ha ők boldogok, mi is.
Több olyan esemény is van életünkben, amire heteken, vagy akár hónapokon át készülünk (gondoljunk a nyaralásokra, az óvoda- vagy iskolakezdésre), de évről évre a legörömtelibb a karácsonyi várakozás. A családi eseményekre, ünnepekre való készülődés egész folyamata (mit, milyen hangulatban, mikor, kivel) meghatározza azt az élményünket, ami végül fogadni fog bennünket. Gyermekeinknek mi tanítjuk meg, mi az ünnep lényege, a közös készülődéssel, ráhangolódással pedig pontosan olyanná válik majd minden, amilyennek ők szeretnék.
Egy kedves olvasónk olyan témában kért tanácsot, amiről eddig még nem esett szó, de úgy gondolom, érdemes megosztani, mert az eset egyáltalán nem egyedi. A testvér fogadásáról, a szoba „igazságos” elosztásáról már írtam, de arról még nem, hogyan készítsük fel gyermekeinket arra, ha az eddig közösen birtokolt szobából át kell költözni egy új helyiségbe – méghozzá egyedül.
Amikor tavaly tanulósarkot alakítottunk ki a gyerekszobába, egy tükrös gardróbszekrényt is kapott nagylányom. Ugyanazt a típust lehetett tükörrel és a nélkül is kapni, mi előbbit választottuk, és nem bántam meg. Nem titkolom, annak idején csak azért döntöttünk emellett, hogy öltözködésnél, fésülködésnél legyen egy saját tükre, ne a miénk előtt kelljen fellépőre állnia, hogy lássa magát. De aztán kiderült, a gyerekszobai tükörnek ennél sokkal több haszna van.
A gyermekeknek nincsenek nagy igényeik saját szobájukkal kapcsolatban, mi szülők mégis gyakran „melléfogunk”. Márpedig az alkalmatlan, nem gyermeknek való és gyermekhez illő szobában nem lehet igazán gyermeknek lenni.
A gyerek attól gyerek, hogy játszik. Játszik, felfedez, mozog, próbálkozik, mesél, elképzel, örül.
Már egy korábbi cikkemben (itt) írtam arról, hogy a tanulósarkot miként érdemes kialakítani, de az iskolás gyermek nem csak tanul. Az iskolás gyermek játszik, és a játékot már a kortársaival képzeli el. A családi kapcsolatok oldódnak, mindinkább a másik gyerek lesz számukra az inger. Szobájuk ne csak tanulóhely legyen!
Amint beköltözünk valahová, azonnal kifüggesztjük névtáblánkat a bejárati ajtóra, a postaládánkra, és ezt nem csak azért tesszük, hogy a postás odataláljon a levelünkkel, hanem azért is, hogy ezzel is erősítsük az enyém-érzést.
Szerintem nincsen olyan ember, aki ne épített volna gyermekkorában bunkert. Jó volt beköltözni a kisasztal alá, melynek falait kiürült kartondobozokból, vagy takaróból készítettük, odabent pedig minden megvolt, amire csak egy kisgyermek vágyhat: kártya, társasjáték, puha párnák, nasi, és sok locsi-fecsi, nevetés. Bármilyen játék sokkal jobb volt odabent.
A bunkinak varázsa volt. Erősítette a tesókkal, barátokkal az összetartozást (és a szülőktől való elkülönülést, mert ők ehhez „nem értenek”, és ez most csak a miénk). Igaz, nem veszély elől menekültünk oda, hanem önszántunkból bújtunk be, de nagyon jó volt saját titkos terepet teremteni. Itt könnyebben találtunk közös témát, magunkról is többet árultunk el.
Az otthon kedves, meleg, támogató környezete után az első jelentősebb új helyszín az óvoda lesz gyermekünk számára. Új személyekkel (nevelőkkel és társakkal), épülettel és udvarral, tárgyakkal, játékokkal, szokásokkal, hagyományokkal ismerkedik meg, a felsoroltakhoz fűződő viszonya pedig befolyásolja majd kötődését, élményeit. Az, hogy gyermekünk szívesen jár-e óvodába (vagy más intézménybe) azt több tényező együttesen határozza meg, de a megfelelő, esztétikus fizikai, tárgyi környezet mindenképpen pozitív hatással van a felnőttek és a gyermekek közérzetére. A jó közérzet, a kellemes környezet pedig segíti a nevelési munkát, a gyermekek egészséges fejlődését, és a kötődést is.
Mik azok a cookiek?
A süti (eredeti nevén “cookie”) egy olyan kis adatcsomag, amit az internetes szolgáltatások a böngészőben tárolnak el. Ez rengeteg webes szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen technológia, amit 1995 óta minden jelentősebb böngésző támogat.
Miért jók nekem?
Számtalan internetes szolgáltatás használata múlik a sütiken. Ennek segítségével tud például bejelentkezni vagy éppen személyre szabott tartalmat elérni a neten.
Copyright © 2012 - 2019
Tuti Szoba.
Minden jog fenntartva.