Az otthon melegével kapcsolatban szinte mindenkinek a lobogó tűz, a pattogó fa, a meghitt pillanatok jutnak az eszébe: ülni a kandalló előtt, és csak úgy bámulni a pirosló lángokat. A tűz nemcsak a szobát melegíti, hanem a lelkünket is. Nem véletlen, hogy szinte minden kultúrában jelentős jelképként van jelen. A modern embernek is szüksége van a tűz által közvetített plusz pszichológiai tartalmakra…
A szerelem tüzeként, a szenvedély vagy épp a harag lángjaként is használjuk ezt a szót, hiszen látványával és hőjével olyan érzelmeket ébreszt, melyek mindenképpen a testet és a lelket is magával ragadják. A tűz milyensége is meghatározza érzelmeinket: ha épp csak pislákol, akkor szomorúság kerít bennünket hatalmába, ha erőteljesen lobban fel, akkor indulatokat ébreszt, ha pedig elalszik, akkor valami megszűnik, elmúlik, meghal. A lelkünket jelképezi, szükségünk van rá – otthonunkban is.
Nyilván a kandalló, a látható tűz tudja leginkább meghatározni az otthon hangulatát. És nem csak az egyes emberét, a csoportét is. Ha a család meg tudja tenni, hogy leül a tűz mellé, valami olyan varázslat, védettség és melegség születik, mint amit a törzsi népek érezhetnek a tábortűz körül. Ilyenkor jobban érezzük az összetartozást, a meleg családi fészek erejét. A tűznek tisztító ereje van.
A magyar kultúrában, a házban égő tűz, a tűzhely, a ház egészséges lelkét is szimbolizálja, a néphitben a tűz a szerelmet, a lelket, az életet is szimbolizálja. (Háztűznézőbe megy, tűzről pattant menyecske, tüzet visz stb.)
Amikor a munkából hazaérve tüzet rakunk, jusson eszünkbe, hogy saját lelkünket is tápláljuk azzal a tűzzel. Üljünk le, és hagyjuk, hogy a megszelídített tűz melegséget adjon, megtisztítsa házunkat és szellemünket. Ha nincsen kandallónk, az ünnepek alatt gyújtsunk többször mécsest, gyertyát, hiszen a pici láng is láng, a pici tűz is tűz – szimbolikája pedig ugyanaz, mint nagyobb testvérének.
Laky J. Eszter
