Szinte mindenhol az anya az, aki az otthon megtervezésének, kialakításának a teendőit kezébe veszi, és legtöbbször igen lelkesen. Sőt! Néha talán túl lelkesen is! Utánajár, számol, rendel, és várja a környezet elégedettségét, örömét, gratulációját. A környezet itt most mondjuk apa és gyerekek. Apa és gyerekek pedig igyekeznek anyának örömet okozni – ha már annyit fáradt -, ezért nem szólnak neki, hogy talán másképp, talán máshol… Mert hát az milyen csúnya dolog lenne…
Legyünk lelkes anyák, ezzel nincsen probléma, de vannak az életben olyan területek is, ahol fontos a csapatmunka. Ilyen a közös otthon kialakítása is. Lehetünk bármilyen szuper lakberendezők, ha nem hagyjuk családtagjainkat érvényesülni. És a gyerekek véleménye is számít. Mi azt gondoljuk, hogy jót teszünk, ha mindenki helyett gondolkodunk, de nincs rá szükség. És ezt ne vegyük zokon. Ez így van rendjén.
Néhány hasznos tanács lelkes anyukáknak:
- A babaszoba tervezése még a mi feladatunk, de ahogy nőnek gyermekeink, úgy nyílik ki szemük a világra. Akaratukat is először otthon fogják próbálgatni – nekünk pedig meg kell mutatni a határokat. Szobájukkal kapcsolatban is hadd mondjanak véleményt! Ha azt érzik, hogy saját életterüknek a kialakításában sem vehetnek részt, máshol sem mernek majd saját véleményt mondani!
- A felnőttek és gyermekek világa más. Ami nekünk gyönyörű piros komód a gyerekszobába, az nekik egy olyan bútor, amire vigyázni kell, nehogy megkarcolódjon, és lejöjjön a festék. Ne erőltessünk rájuk olyat, aminek talán mi jobban örülünk, mint ők!
- Mi szívesebben nézünk olyan bútorokat és kiegészítőket, amelyek a lakás egészéhez passzolnak, gyermekeink viszont a saját világukba illőt keresnek. Fontos az esztétikai nevelés, a gyerekszoba lakberendezése is lehet erre egy jó megoldás, de nem baj, ha elüt a nappalink dizájnjától csemetéink kuckója! Lehet, hogy pont ettől lesz számukra meg a SAJÁTOM-érzés.
- Gyermekeink tudnak választani, van véleményük. Mutassunk nekik több lehetséges variációt, és a döntést bízzuk rájuk! Csak finoman irányítsunk, ha szükséges!
- Lehet, hogy néha szükségük van a saját tapasztalatra – és az ezt követő belátásra: lehet, hogy mégis másként kellene! Nem baj, ha tévednek, hadd próbálják ki! (Nyilván ne balesetveszélyes elrendezést próbálgassanak!) Mi felnőttek is szeretünk okulni, és abból tanulni... hasznos lehet. A próbálgatások között mindig ott van a megoldás is! Ne mi mondjuk ki, nagyobb öröm lesz saját maguknak rábukkanni (ez talán jobb lenne a másik falnál, az ablak alatt)!
- Ahhoz a környezethez, aminek kialakításában magunk is részt veszünk, pszichológiailag is jobban vonzódunk. Ez a gyermekeink esetében is igaz.
- Nincs boldogabb látvány egy szülőnek, amikor a gyermeke lelkes! Ne vegyük el tőlük ezt az érzést! Ha kedve van, mondja el kívánságait, ötleteit szobájával kapcsolatban! Mi pedig attól legyünk lelkesek, hogy gyermekünk kipróbálhatja magát egy igazán kreatív és hasznos tevékenységben: a saját szobája lakberendezésében!
Laky J. Eszter
